
Magyar Orvos 2011/12.
Egy adott ország lakosságának minél több, egészségben megőrzött évének elérése ma már világszerte, kivétel nélkül minden népegészségügyi, prevenciós program elsődlegesen és kiemelten deklarált célja. Ennek egyik alacsony költséggel járó és a későbbi, esetleg drága kezeléseket igénylő szövődmények kialakulását eredményesen segítő eszköze az egyén önkontrollja. A rendszeres otthoni önellenőrzés (pl. emlővizsgálat), illetve az egyszerű, ám annál hatékonyabb műszeres kontroll (vércukor, vérnyomás).
A nagy hazai egyetemeken idén is megrendezték a már hagyományosnak számító Kutatók éjszakája nevű programsorozatot, ahol az egyetemi hallgatók mellett az érdeklődő laikusok is tájékoztatást kaphattak a magyar tudomány legfrissebb eredményeiről, aktuális kutatási projektjeiről.
Közel ötven év után új készítményt törzskönyveztek az SLE-ben (szisztémás lupusz eritematózuszban) szenvedő, felnőtt betegek számára. A belimumab célzott terápiát biztosít a standard kezelés ellenére is aktív SLE-s betegeknek.
Az Amerikai Egyesült Államok és Nyugat-Európa számos vállalkozásának menedzsmentje már hosszú évekkel ezelőtt felismerte: a saját cégük jól felfogott érdeke az, hogy dolgozóik egészségét minél hatékonyabban és minél hosszabb időn át megőrizzék. Ennek érdekében helyben alakítottak ki pihenő- és tornatermeket, másutt kedvezményes sportolási lehetőségek megvásárlásával igyekeztek dolgozóik kedvébe járni.
Magyarország csatlakozott az Európai Unió EUROPLAN programjához, ami többek között azzal jár, hogy az Európai Egészségügyi Miniszterek Tanácsán elfogadott módon 2013 év végéig nemzeti tervet készítünk a ritka betegségek kezelésére és kutatására vonatkozóan. Magyarországon idén másodszor rendezték meg az EUROTERV konferenciát.
A Magyar Gyermekonkológusok és Gyermekhematológusok Társasága kérésére a Gyermekrák Alapítvány kuratóriuma ösztöndíjat alapított 10 szakvizsga előtt álló leendő gyermekonkológus számára. Az ösztöndíjban elnyerhető támogatás összege fejenként 50 000 Ft/hó. A támogatás különösen fontos, mert az érintett szakterület súlyos szakemberhiánnyal küzd.
Az emlékezetkieséssel, zavart beszéddel, nyugtalansággal kezdődő és végül teljes szellemi leépüléssel járó, ma Alzheimer-kórként ismert krónikus degeneratív betegség – mint köztudott – a bajorországi születésű Alois Alzheimerről kapta a nevét. A német pszichiáter neve, sok más kollégájához (George Gilles de la Tourette, Hans Asperger, James Parkinson) hasonlóan örökre összeforrt a róla elnevezett kórral. Ez talán „német alaposságának”, kitartó kutatásának, de főként főnökének, Emil Kraepelinnek, a müncheni klinika vezetőjének is köszönhető, aki 1910-ben megjelenő Pszichiátria című könyvében nevezte így el először a betegséget.
A homeopátiás gyógymód széles körben elterjedt nemcsak Európában, de világszerte. Európában a homeopátiás gyógyszerek törzskönyvezésének folyamata biztosítja a felhasználók számára az optimális gyógyszerészeti minőséget és biztonságot (1). A homeopátiás szerek alkalmazásának egyetlen potenciális veszélye az, ha a kezelés megelőző orvosi diagnózis nélkül történik. Annak érdekében, hogy elkerüljük ezt a veszélyt, mindenképpen arra van szükség, hogy a homeopátia művelését az orvosi gyakorlat keretei között tartsuk.
A gyógyszerészi gondozás a gyógyszerészet legújabb forradalma, melyben helye van a különböző szembetegségek kezelésének is. A gyógyszertárban nemcsak vényköteles gyógyszert vásárolnak az emberek, hanem az OTC-készítmények is jelentős szerepet kapnak. A láz- és fájdalomcsillapítók, megfázás kezelésére szolgáló készítmények mellett egyre szélesebb körben vannak jelen a szemészeti készítmények is. Fontos, hogy kellő ismerettel rendelkezzen minden tára mögött álló gyógyszerész, aki valamilyen szemproblémával rendelkező vásárlónak ad el vényköteles vagy receptnélküli készítményt.
Lapozgattam régi különlenyomataimat. 1970-ben jelent meg az Orvosi Hetilap 111. kötetének 31. számában cikkem: „Phonocardiogrammok és mechanogrammok diagnosztikus értéke miokardiális infarktusban” címmel. A cikket érdekesnek, de mára már korszerűtlennek találtam. Hiába, negyven év hosszú idő, különösen az orvoslás rohanó fejlődésében. Ez a gondolat indított el arra, hogy megírjam ezt az anyagot.