Dr. Major Gizella vagyok, 1996-ban az Országos Orvosi Rehabilitációs Intézetből jöttem dolgozni Újpestre, a Károlyi Sándor Kórházba. Először az I., majd a II. számú Rehabilitációs Osztályra kerülve az első években csak fekvő betegeket láttam, láthattam el. Ellátási területünk a IV. és a XV. kerület lakossága. Kezdetben krónikus belgyógyászati és rehabilitációs esetekkel foglalkoztunk, mára főleg baleseti sérülés utániakkal. Hamar szembe kellett néznem olyan esetekkel, amikor csak egy segédeszközre, például kerekes székre volt szüksége a betegnek, azonban kórházba való felvétel nélkül ez nem volt lehetséges. Dicséretes, ha egy család vállalja a mozgássérült ellátását otthon, mégis, kórházba kellett fektetni a segédeszköz eléréséhez.

Hosszas győzködés, majd szervezés után 2004-ben megindíthattam a Mozgásszervi Rehabilitációs Szakrendelést. Önálló egységként évekig nem dolgozhattam, más szakrendeléshez igyekeztek akkreditálni. Egy nővérrel heti 1x4 óra időtartamban működhettünk, illetve működünk ma is rendelőintézeti környezetben. (1. kép.)

A munkánkat a mozgásukban korlátozott betegekhez való affinitásunk, hozzáértésünk, kitartásunk, feladatunk szeretete tartotta fenn, és ma is ebből táplálkozik.

A rendelés híre hamar elterjedt. Az ellátás egyszerűbbé, gördülékenyebbé vált. A sérültek egymásnak adták az információt. Fokozatosan emelkedett a betegforgalmam. A betegforgalmat szeretném bemutatni az I. táblázat és az 1/a. és 1/b. ábrák segítségével az indulástól 2010. év végéig. Ellátási területünknek megfelelően a IV. és a XV. kerületi lakosságot fogadjuk elsősorban. A lakhely szerinti megoszlást vázoltuk fel a II. táblázatban és a 2/ a. és 2/b. ábrán. Az „egyéb” helyeket a baleseti sebészeti agglomerációs körzete bővíti, így sok beteg érkezik például a XIII., a XIV. kerületből, illetve Budapest közvetlen környékéről.

A szakrendelésen megfordult betegeket diagnózisuk alapján csoportosítva szeretnénk bemutatni az életkoruk figyelembevételével (III-IV. táblázat, 3-4. ábra).

Az összesítésből az alábbiak állapíthatóak meg:

– a betegkör az idősebb korosztályból tevődik ki,

– magas a nők aránya, különösen a magasabb életkorban,

– ez az arány átmenetileg megfordított az ötvenévesek, de inkább a hatvanévesek körében, ez utóbbiak belgyógyászati betegségek tekintetében lényegesen érintettebbek,

– általában sok a belgyógyászati betegségekkel rendelkező,

– jelentős a baleseti sérülés utáni esetszám, különösen a nyolcvanéves nőknél.

A megállapítottak hosszabb elemzést igényelnek. Más alkalommal ezt is vizsgáljuk.

Mivel is lehet foglalkozni a rendelőben a négy fal között, egyetlen számítógép segítségével? Amikor belép a beteg az ajtón a rendelőbe, avagy ahogy bejuttatják, már sokat elárul az állapotáról. Az arcszín, a tápláltság vagy éppen a mozdulatlanság jellemzi őt. Csak tudni kell olvasni az információk sokasága között! Az alapállapotot tehát a megtekintés, az orvosi dokumentáció (előzmények), a vizsgálat elég egyértelműen körülhatárolja. A kérés, a szükséglet és a lehetőség egybevetésével születik meg a megoldás. Szinte minden alkalommal igényli a beteg a pontos és korrekt tájékoztatást, informálást. Jó, ha megnyugodva látjuk távozni a beteget.

Egy-egy alkalommal még bennünket is meglep az élet, például egy combnyaktörés utáni 3 hónapos kontroll esetén bejövő férfibetegnél a törés rendben volt, azonban mélyvénás érelzáródás miatt – akut ellátás után – azonnal fekvőbeteg-intézménybe kellett juttatni. A legfontosabb: otthonukban élhető körülményeket kialakítani a betegek számára. Ezt segédeszközökkel, különböző praktikákkal – például a fürdőkádba való bejutásnál – tudjuk biztosítani. A beteg állapotának megfelelő gyógykezelést (gyógytorna, -masszázs, egyéb szakorvosi vizsgálatok) tudunk biztosítani. A gyógytornát a beteg otthonában is meg tudjuk szervezni a háziorvosi szolgálat segítségével. A szakrendelő épülete lehetőséget biztosít szakkonzultációkra.

Sok időt és energiát fordítunk a betegek és hozzátartozóik felvilágosítására életmódjuk megváltoztatásához, életminőségük javítása érdekében. A szükséges dokumentációk elkészítése jelentős időt vesz igénybe a rendelésünkön. Az ismételt megjelenéskor viszont a korábbi pontos adatrögzítés gyorsítja az ellátást.

A kórházi osztályos háttér, azaz a II. számú Rehabilitációs osztály lehetőséget ad arra, hogy ha intézményi kezelés válik szükségessé, ezt megvalósíthassuk. Ennek lezajlása után ismét ambuláns betegként kaphatjuk őt vissza. A számítógépes adattárunk közös, az egészségügyi ellátás naprakész. Az ortézissel és a protézissel való ellátás gyakoriságát a V. táblázat és az 5. ábra mutatja be.

Az eddig felvázoltak előre jelzik a szakrendelés jövőjét. Nem kérdéses, van-e létjogosultsága a mozgásszervi rehabilitációs szakrendelésnek. A balesetek, főleg az idősebb korosztályban, egyre gyakoribbak, az életkor kitolódásával, az egészségügyi szolgáltatás fejlődésével szükség van ránk. Az ambuláns ellátási mód olcsóbb is a bent fekvéses intézményinél. Nem tartok attól tehát, hogy a közeljövőben nem lenne rentábilis a munkánk, ezért megszüntetnék a szolgálatot.

Ma helyzetünk optimálisabbá vált. Az Újpesti Mozgásszervi Rehabilitációs Szakrendelés bent fekvő osztályos háttere, a II. Rehabilitációs osztály 2010. 07. 29-től felújított, komfortosított helyre került, területen belül. Továbbra is biztosított az ambuláns és intézményi ellátás szoros kapcsolata. Az osztály gyógytornaterme lehetőséget biztosít a szervezett mobilizációra.

A jövőbeli feladataink:

– az eddigi betegkört megtartani, illetve bővíteni,

– a forgalomban lévő és az új segédeszközök használatát népszerűsíteni, megismertetni használatukat,

– segédeszköz-kölcsönzés hálózatát szorgalmazni,

– Mozgásszervi Rehabilitációs Betegklub létrehozása, működtetése, ennek keretében a frissen sérültek felkészítése a gyógyulás utáni minél teljesebb életre,

– a szakmai színvonal emelése, publikálás, tanfolyamokon való részvétel a témában részt vevők számára.

Összefoglalva: Jelen írásom bemutatta az Újpesti Kórház Mozgásszervi Rehabilitációs Szakrendelésének működését, ezen belül előrevetítettem az elkövetkezendőkben várható feladatainkat. Optimista vagyok abban a tekintetben, hogy az ellátási körünk nem szűnik meg, sőt bővülni fog.

A hátteret biztosító II. számú Rehabilitációs osztály új épülete (2. kép) és ennek tornaterme (3. kép) képével zárom beszámolóm.

Záradék: Ezúton szeretném köszönetemet kinyilvánítani Gyurkovics Éva ápolónak a munkához szükséges adatszolgáltatásáért.